"Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám,
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most nékik mondom el,
még akkor is, ha senki nem felel.
Oly nagy az idő, s az élet semmi más,
csak könnyeinkkel írott vallomás,
és majd ha egyszer az álom véget ér,
emlékeinkről senki nem beszél.
Elmúló nyárban egyedül megyek,
körülöttem fáradt, elhamvadt szívek,
...így mit reméljek, nyári éjszakák.
Kérdeztem már százszor, így meddig érek el,
hogy a kocka fordul, de nincsen rajta jel.
Ha értenél, ha hívnál; a szó semmit nem ér,
tőled indul, hozzád visszatér.
Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám,
de a végtelenbe hulló éjszakák
kísérik léptem, most ők karolnak át,
tiszta fényű nyári éjszakák,
tiszta fényű nyári éjszakák."
